Ovis jóga beszámoló 2019.03.26.

Ma már csoportbontásban voltunk: Bogi, Lili, Timi, Bálint, Nándi, Milán, Szabi vettek részt az ovis jógán. A szeles időnek megfelelően a csoport hangulat is nagyon szeles volt. Emlékszem, volt már ilyen nehéz napunk. Ilyen órákon a balesetek és konfliktusok is gyakoribbak. Az óra után konzultáltam is az óvó néni hugicámmal, de csak abban maradtunk, hogy vannak ilyen napok, csoportbontás ide vagy oda, foghatjuk a szeles időre is, foghatjuk arra, hogy késő délutáni órában járunk már, a gyerekek egész nap igyekeztek jól viselkedni az óvodában, szót fogadni az óvó néninek, megcsinálni a feladatokat, és már elfáradtak, szabadságra vágynak, és akkor behozom őket a tornaterembe, amit imádnak, mert hatalmas a tér, és tele van lehetőségekkel, a szabad játék azonnal megindul, és nehéz őket belevinni egy tematikus foglalkozásba. A gyermekjóga oktató kicsit szétszakad aközött, hogy szeretné, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és jó élményekkel-érzésekkel gazdagodva menjenek el a foglalkozásról, ne legyen semmi poroszos szigorkodás, csak szeretetteljes terelgetés, másrészről viszont megfeleljen a szülők elvárásainak, miszerint tanuljanak, fejlődjenek is a gyerekek, dolgozzanak szépen-rendben - nos, hát, mindezen szempontokat néha a mai alfa generációval nehéz egy kalap alá hozni. Minden órára egy tematikával érkezek: néha nagyon jól betalál a történet, és szinte mindent sikerült megvalósítani, máskor viszont nagyon nem sikerül végigvinnünk a történetet. Ma az utóbbi típusú nap volt.
A nyitó OM után egy körjátékkal kezdtünk. Kialakítottunk egy külső és egy belső kört, és a „Tavaszi szél vizet áraszt” dalocskára ellentétes irányban forgott a két kör, a gyerekek arccal egymás felé néztek, és amikor véget ért az ének, akivel szemben álltak, az lett a párjuk. Párban tornáztunk vitárlázó repülőt, fülcsikit - egymásnak háttal ülve. Aztán Hullahopp karikás párválasztót játszottunk: letettünk párosan különféle színű karikákat, zenére lehetett futkosni és táncolni, és amikor megállt a zene, akkor mindenkinek el kellett foglalni egy karikát, és akivel egyforma színű karikában állt a gyerkőc, az lett a párja: szemben nagyterpeszben fűrészeltünk előre-hátra és keresztezett kezekkel. Vonatoztunk egyet körbe-körbe a teremben. Aztán kötélhúzást játszottunk, minden gyerek ellenem, de gyorsan segítséget kellett kérnem, mert túl erősek voltak a gyerekek :) Nándi mindig elsőként siet a segítségemre :) Bogi taktikusan mindig a győzelemre álló oldalra helyezkedett :) Aztán kocsi-húzósat játszottunk a kötéllel: a csapat fele beleült, a másik fele húzta – mindig volt erős jelentkező, több is, aki hajlandó volt segédkezni a húzásban, ezen nem volt vita :) Bújtunk kötél alatt és kötél felett, és megpróbáltuk a körbepörgetett kötelet is átugrálni – ez utóbbit még sokat kell gyakorolnunk, majd talán 6-7 éves korra várható, hogy igazán sikerélmény legyen benne, de addig is időről-időre ismerkedünk a feladattal. Végül fogócskáztunk, az első fogóban akit elkaptak, nagy terpeszben állt meg, és ki lehetett szabadítani, ha alatta átbújnak. Másodjára lefelé néző kutyában kellett megállni annak, akit elkaptak, és szintén ki lehetett szabadítani, ha átbújnak alatta. Szabi cuki volt, nem volt hajlandó megállni, ha elkapták. A végén beállt a fal mellé, leszegett fejjel, ezzel jelezve, hogy márpedig ő nem lesz lefelé néző kutya, és a csoport társai világosítottak fel: „Szabi nem szereti, ha elkapják, ő csak futni szeret!” – így hát ennyiben maradtunk :) Persze ezen azért Nándi, aki pedig kifejezetten kis szabálykövető és szabály-betartató, fel volt háborodva :) Szegény Timikének ez nagyon nem a napja volt :) Lehet, hogy valamiért nagyon fáradt volt, mert ma mindenen sírva fakadt, és sajnos nem is sikerült megvigasztalnom, a gyógyító kezek sem segítettek, és mivel csak egy van belőlem, és ott volt még 6 gyerkőc, így most hagynom kellett, hogy kidacolja-kidühöngje magát. Timi mellett ma Bogi és Lili is megütötte a lábát, amit gyógyítanom kellett. Milán mély és őszinte bocsánatkéréssel vigasztalta Bogit, Lili Timit, én Nándit töltöttem egy kicsit, amikor lemerült. Egyszer a padra is kiültettem az összes gyerkőcöt, hogy egy kicsit csendesedjenek-higgadjanak le, olyan nagy volt már a pörgés. Nem tanultuk meg ma, hogyan legyünk magból növekvő jóga virágok, nem fújtunk forgószelet, pingponglabdákkal sem játszottunk, nem volt érintős játék, sem kendővel párban lovacska vezetés, sem fafogó, sem pókfoci, nem húztunk jóga kártyákat is. Majd legközelebb, szélcsendesebb időben :)
Aztán már idő volt, leheveredtünk a matracra egy rövid relaxációra, aztán körbeültek a gyerekek egy szép OM-ra, kis nasi, kis aji volt, rendrakás, szandál-cipő fel, kulacs és matrica a kézben, és néhány perc késéssel robogtunk is ki a szülőkhöz az öltözőbe.



Kövess minket a Facebook-on!